Military Survival Run 2019

Nyomtatás

Idén is lehetőségem nyílt próbára tenni magamat a Pápai légi bázison a Military Survival rendezői jóvoltából és harmadszorra is sikerült überelniük az egy évvel korábbi élményt. Ezúttal kedvesemet is magammal vittem, így idén már ketten szálltunk meg Pápa belvárosában és töltöttünk egy pár csodálatos órát egy étterem teraszán borozgatva, ellazítva fizikai és szellemi izmaink is a másnapi megpróbáltatásokra.

Azok számára akik nem tudnák: az MSR a legkeményebb hazai akadályfutó verseny, ami nem csupán helyrajzilag tartozik a magyar katonasághoz, de a szervezők is ők maguk. Az eredetileg csak katonák számára elérhető megmérettetést 2017-ben nyitották meg a civilek számára, azóta évente kb. 250-300 civilnek nyílik lehetősége részt venni rajta, a katonaihoz képest kissé könnyített pályán.  A jó szereplés itt kiváló fizikai és állóképességi felkészültség nélkül esélytelen. A résztvevők dönthetnek, hogy egy akadályt teljesítenek e vagy kihagyják és maximum háromszor próbálkozhatnak egy akadállyal.

A reggeli becsekkolás a bázisra ezúttal is zökkenő mentesen és gyorsan ment és már rutinosan tekeregtem a bázis szokásos részén a parkolóig. A fesztivál terület nagyjából ugyanaz volt, a rajtszámfelvétel, csomagmegőrzés hipp-hopp megvolt, külön kiemelném, hogy a csomagmegőrzős nénik nagyon aranyosak voltak! Külön szeretem, hogy minden évben egy információs tábla minden részletre kiterjedően tájékoztat a fesztivál területen a versennyel kapcsolatban.

Ez évben az első pár és az utolsó akadály a fesztivál területen kapott helyet (logikus döntés), így a rajtolók a két leginkább adrenalinban gazdag részen a nézősereg szeme előtt kellett teljesítsenek (a rajt és a cél), ráadásul az első két akadály kötelezően teljesítendő volt, tehát ha nem tudsz kötélre mászni, itt el se indulhatsz! Az utolsó akadályra inkább csak pillantásokat vetettem, távolról is látszott, hogy egy borzalom (a jó értelemben).

 

 

 

 

 

 

Miután elfoglaltuk a helyünk a ketrencünkben és beindult a füst kis késéssel nekivágtunk a pályának. A kötélre mászásnál kissé ügyetlenkedtem, de hamar az második akadályon találtam magam, amin egy kb. 5kg-os zsákkal kellett átegyensúlyozni, majd 15-öt guggolni a padra és futás tovább. Innentől a már ismert akadályokkal találkoztam, amiket régi barátként üdvözöltem. A lőszeres láda idén már pehely könnyűnek tűnt és ha megöltök se fogom tudni megmondani, mi az istenért másztam át az akadályként felrakott autógumi közepén, ahelyett, hogy kikerültem volna  de átfértem…

 

 

A Komplex lajhár nevű akadály már az elején sok ember karszalagját követelte (ha nem sikerül az akadály elveszted az elsőbbséget biztosító karszalagod), tavaly én is borzasztóan megküzdöttem vele, de idén már más technikát alkalmaztam, így minimális energiát követelt tőlem. 

A Hordó is másodpercek alatt meg volt, jót tett, hogy ledobtam ezt a 10kg-t. A trükk az, hogy jó mélyen bele kell nyúlni az egyik kézzel, így a másikkal már nem kell sokat nyújtózni a kolompért. Mikor ott voltam valaki épp hurkot kötött a kötélre és átdobta a hordó nyakán, nem tudom mi sült ki belőle, rohantam tovább…

 

 


A kötélszív, szóra sem érdemes, csak a mogyikra kell vigyázni, viszont a Pókháló már érdekesebb! Nem rajongok a magasságért, így bizony elég szétszórt voltam, miután gyorsan felmásztam a hálóra és elindultam alatta folyton kicsúszott a lábam és ott találtam magam lógva a levegőben, úgyhogy hasizomból húzhattam fel magam megint, hogy beakasszam a lábam. A jó hír az volt, hogy eszméletlen könnyűnek éreztem emelgetni a testsúlyom, úgyhogy másodpercek alatt túlestem ezen is, jövőre viszont leugrok a fenébe, mert most simán lemásztam, ami felesleges időpazarlásnak bizonyult.

 


A Vasmarok.. Na itt bizony gondban voltam! Első alkalommal a közepéig jutottam, de az oldalazva haladás közben egymásba akadt két kezem a lyukban és leestem. A második alkalommal megpróbáltam lengedezve, de kicsúszott a kezem. Egy esélyem maradt. Ha a Twisternél működik, hát próbáljuk meg hátra felé! Működött is! Nekem ez a technika fekszik

Csőkötél pipa, Military Zone pipa. A Dupla kötélnél variáltak és vagy 3 percet vesztettem mire felfogtam, hogy nem kongatni kell és lejönni az ellenkező oldalon, hanem átmászni a másik szélre és ott lejönni

 


Kötélfüggöny.. Na ez mocskos akadály volt! Az első szakasza persze könnyű, de mikor a kis köteleket kellett össze fogva átjutni.. Soha hasonlót sem csináltam és jó darabig kellett tartanom magam, végül sikerült összehozni, csak jól össze kellett fogni a köteleket hozzá. Az se volt jó ha túl sokat, az se ha túl keveset markoltál egybe, épp annyi kellett, hogy kiadja egy normál kötél vastagságát.

Hordótető, Ernő kedvence pipa

 

  

 

 

 

 

 

A kocka.. Első évben négyszer estem vissza kb. annyira fel szerettem vona jutni, de nem álltam készen rá. Második évben feljutottam, de a leugrás csak úgy ment, hogy a szélére ültem és lecsúsztam. Idén a cél az volt, hogy állva ugorjak. Jelentem ez is sikerült, kissé hajlított lábbal ugyan, de ezen is túl vagyok. A kocka lejjebb került és egyrészt sajnálom, másrészt ha még feljebb van már lehet beütöm a lábam a meder aljába, mivel így is sikerült lábbal elérnem..

Szabadkötél, gumioszlop, háztető pipa. A Delfin nekem személyes kedvencem, a víz lubickolás itt mindig nagyon jól esik 

Bunker. Ha jól emlékszem korábban csak át kellett haladni, ez alkalommal azonban kissé eltévedtem benne. Majdnem elindultam egy lefelé tartó sötét lyukba, mire realizáltam, hogy a kijárat ugyanarra van mint eddig, csak az ajtó zárva van és nyitás után vissza csukódik. Cseles!

Kötélhúzás.. A kötél átdobásának is megvan a technikája. Én azt javaslom, hogy tekerjétek fel 2-3x és úgy dobjátok át, sokkal jobbak az esélyek.
Paintball: tavaly első golyóra sikerült ellőni a célt, idén azonban pont mire oda értem elkezdett erős oldalszél fújni, így csak a harmadik golyó talált be.

Kötélnyúlvány. Ez egy marha nehéz akadálynak bizonyult, viszont itt is rettentő sokat segít a jó technika. Ezt most nem fogom elárulni, de aki kicsit gondolkodik a dobozon kívül, annak hipp-hopp megvan és meg se kell erőltetnie magát

 

 

 

 

 

 

 

 

Kampókéz.. Az egyik legdurvább akadály. Itt bizony ha nincs brutál jó erőállóképességed, nem fog sikerülni. Nekem se sikerült tavaly. Mikor oda értem vagy 3 percet pihentem rá, 4-5 ember is keserűen nézte és csak nekem volt karszalagom így rögtön előre engedtek volna, de mondtam, hogy még készülök rá. Az akadály lényege ugye, hogy van két vas kampód, amikről kötelek lógnak le és ezekkel kell a rudakon előre haladni úgy, hogy a kampókat akasztod a vízszintes csövekbe a fejed felett. A csövekhez ugye tilos hozzá érni, ha leesel buktad. Nem csupán a saját súlyod kell tartanod, de a kampó és a logó kötelek súlyát is át kell helyezned minden alkalommal, mikor előrébb akasztod őket! Annyira küzdöttem, hogy abszolút nem voltam tudatában annak, hogy fotóznak, csak a fülemben doboló szívem hangját és a biztató szavakat hallottam, mivel mikor látták, hogy már túlvagyok a felén nagyon elkezdték a szurkolást, amiért utólag is köszi  Sikerült ezt is abszolválni és mehettem tovább.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

Hát nem voltam épp boldog a következő akadályoktól. Ugye a Kampókéz totálisan leszívott, a soron következő akadály pedig a Farúd és Kötél létra volt. A létra szerintem elég egyszerű, viszont a Farúd.. Sima felület, csúszik mint a fene, én meg már kissé viseltes. Sebaj, a lábakban ott az erő, egy ugrás, erős szorítás, húzás fel. Két húzás erős vicsorgás kíséretében fel is juttatott, a létra meg nem volt nehéz.

Lánctalptag, Piramis, Kötélhíd, C-17 kerék, Bunker II. pipa.

Az X kötél is egy új akadály, viszont sokkal könnyebb annál, mint amilyennek látszik. Erős core izomzat kell csak és simán megtartod magad a közepén is, a szélein meg pláne.

 

 

 

Befutó akadály… A mumus. Az egyetlen akadály, ami sajnos épphogy kifogott rajtam. Első alkalommal figyelmetlen voltam és már az első szakaszon le kellett lépnem a földre. A másodiknak túl korán mentem neki és a második szakaszon elején estem le. Ezután vagy 10 percig ültem a földön, hiszen csak egy esélyem maradt. Próbáltam összeszedni minden erőm és pihentetni az izmaim, de azt se akartam, hogy túlságosan kihűljenek. Közben kedves ismerősök jöttek pacsizni, árgus szemek figyelték a próbálkozókat..

Végül nekiveselkedtem. Az eleje nem jelentett gondot, de egy rossz mozdulat és itt is leér a láb, hiszen a kötelek nagyon közel vannak a földhöz. Elértem a második szakaszt, megfogtam a hurkokat és igyekeztem a távolabbit amennyire lehet kitolni, hogy a lehető legrövidebb ideig kelljen lógnom fent. Két tolás után átkapaszkodtam az első farúdra. Rögtön csúsztam lefelé, de sikerült tartanom magam. Már kapaszkodtam át a másodikra és nyúlhattam volna a gyűrűért, amit ha elkapok már biztosan sikerül az akadály, de csúszni kezdtem és nem tudtam már tartani magam. Szomorú voltam-vagyok, hogy kifogott rajtam ez a remek akadály, de így jövőre is maradt egy nagy cél amit el szeretnék majd érni. Mivel az időm se lett annyira rossz (2 óra 25p és 1 hiba), így 2020-ban már szeretnék helyezést is elérni a Military Surival Runon mivel most nem toltam ki mindent, de ha nem jön össze, beérem a hibátlan teljesítéssel is, hiszen a mezőny csupa kiváló sportolóból áll, akikkel együtt versenyezni is öröm és megtiszteltetés

A szervezés, élmény és kihívás ismét fantasztikus volt, köszönöm a meghívást idén is a szervezőknek! Edina is vigyorogva futott be, pedig a munkája miatt lényegében már edzeni se volt ideje hónapok óta és erőben se állt épp a toppon, mégis mint egy kisgyerek, úgy élvezte. Ez elmond mindent az MSR-ről szerintem  Bízom benne, hogy jövőre is egy kicsit nehezebb lesz és tovább motiválja az embereket, hogy egyre többet hozzanak ki magukból.

A fotókért köszönet JakabA – Challengephotonak, Bánházi Ágnesnek, Kiss Pálnak és a verseny többi remek fotósának!